Elátkozott hosszú évek
emlékei visszatérnek
azzal, hogy újra vagy.
Nyugodni mégsem hagy,
pedig boldognak kéne lenni
minden rosszat elfeledni…
Karjaidban megpihenni,
csókodban felengedni,
szerelmes szavaidat inni
és jövőnkben hinni…
Mindez jó lenne nagyon,
mégis a mai napon
nyugtalanít néhány kérdés.
Miért múlt el az érzés
Benned egykor rég?
Mennyi nőt szédítettél még?
Féltékenynek ható gondolat
múlik, ha hallom hangodat…
Hinni szeretnék Neked.
Dühöm lassan enged,
majd feledésbe merül,
de tudom újra előkerül,
hogy feldúlja lelkemet…
Igen helyett, ezért mondok Nemet.
(Megjelent 2012-ben, a Hósapkás hajnalok című antológiában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése