Szukkubusz

A férfi ma is, mint mindig, sokáig dolgozott. Nem mintha szerette volna a monoton mozdulatokat, inkább beletemetkezett munkájába. Képtelen volt szabadidejét máshol tölteni. Gondolatai elől menekült. Csak az éjszakát várta. Valójában senki sem ismerte. Főnökei elégedetten példálóztak vele, a prémium listán az első sorban díszelgett neve. Munkatársai hol gyűlölettel, hol érdekbarátsággal fogadták, de mindebből semmit sem vett észre. Nem érdekelte a külvilág. A nappalokat csupán túlélte, az éjszaka viszont  újra  meg újra megajándékozta...

Kipillantott az ablakon. Neonfényes utca látványa tárult elé. Erre várt egész nap. Gépiessége elillant. Az irodaházat elhagyva, a reggeli morcos biccentés helyett, most mosolyogva intett a recepciós felé. 

A távolsági buszon, magányos fáradt arcokat figyelt hosszasan, és vidám párok pillanatait csípte el mielőtt belefeledkezett sajátjába, amit az ablak visszatükrözött. Nyoma sem volt rajta unalmas életének.

Bár senki sem várta, mégis boldogan igyekezett haza. A szomszéd lány, mint minden este, a nyitott ablak párkányán ücsörgött. A nyár közeledtével egyre kevesebb ruhában. A szokásos csilingelő "Sziát" kiálltotta a kapu felé tartó férfinek, aki széles mosollyal viszonozta kedvességét.

-Hogy telt a napod? - próbált többet is kisajtolni belőle.

-Mint a többi. - válaszolta automatikusan és már lépett is be az ajtón, megelőzve vele a további párbeszéd lehetőségét. 

Csalódottan csukódott be az ablak.

Mindebből semmit sem vett észre... Csak egy dolog lebegett előtte, végre bezárkózni otthon. Cipőjét le sem véve sietett a nappaliba, hogy számítógépét bekapcsolja. A fürdőben gyorsan rendbeszedte magát, majd a szinte üres hűtőből előbányászott egy dobozt, amit rutinos mozdulattal dobott a mikróba. "Voila!" vette ki a készételek csimborasszóját és lehuppant vele a gép elé. Pontban fél tíz volt. Mint minden este, ugyanebben az időben, benyitott a chat szobába. Nem kellett sokat várnia. "Buxa" bejelentkezett. Hónapok óta együtt töltik az éjszakákat. Vituális szerelem alakult ki közöttük, de találkozásra nem tudták rászánni magukat. Féltve különleges kapcsolatukat,  önként rekedtek meg a plátói szinten. Tabuk nélkül adják ki magukat. Arctalanul minden könnyebb. Ami várható volt, a barátság szerelembe csapott át.

A napi chat, az idő előrehaladtával egyre forróbb lett.

-Mi lenne ha talalkoznánk? - vetette fel a kérdést a lány.

-Ha öt percen belül ideérsz... - nevetett fel frappáns válaszán a férfi.

-Szavadon foglak! - kancsingatott ezernyi smiley.

Csengettek. Egyre követelőzővé vált a berregés.

Az ajtófélfának támaszkodva várt a lány.

-Colád van? - nyújtott be egy üveg Bacardit.

A férfi körbenézett, mintha más is lehetne a lakásban, akihez a kérdést intézhette volna.

Első gondolata az ajtó visszacsukás volt, mégis ellenkező volt cselekedete.

-Buxa?! - tárta szélesebbre az ajtót. "A szomszéd lány?" A döbbenettől képtelen volt többet kinyögni.

-Hívj aminek akarsz - kacsintott nevetve a lány, ahogy elsétált mellette.

Belefeledkezve a személyes találkozásba, észre sem vette, hogy a chatszobában tovább folytatódott a félbehagyott beszélgetés...